I cut the medal

Felvágom az eremet , a mentő értem már nem süvít
A napfény távolodik tőlem , az élet elhagy engem .Arcom elsápad , a kés kezemből kicsúszik,
Lassan hull a földre , az életem vesztett játszma.,
pénzem a gép nyeli el , s a vég .
Tudom ,itt a vég, de még mielőtt elmennék
látni akarom a nap fényét , érezni  akarom a
szél hevét , ahogy hajamba kap s messze elröpít.
De én már nem érzem , hiszen meghaltam. :'(
Kúszik felém a sötét, s ellep szemem világa sötétül,
jó a vég. A halál hívogat , kezét felém nyújtja , s megragad.
Megragadt , erősen tart  , nem ereszt 
búcsúzom életem , halálom és most meghaltam.
Várom míg várhatok , állok míg várok, lassan eljő a 
perc , s te itt leszel elletem.
Csak várok, szép csendesen reménykedek a
reménytelenben , s közben tudom, hogy megy,
A halál még vár rád , egy keveset

Nem vagyok egyszerű! Csalódtam már olyan emberben, akiben teljesen megbíztam! Nevettem már a könnyeken és könnyeztem a saját nevetésemen! Ütöttek, álltam, rúgtak tovább tűrtem és nem ejtett rajtam sebet egyetlen pofon sem! Kitéptem a szívem, és oda adtam annak aki nem érdemelte meg! Máskor olyan elől zártam el azt, aki mindent megtenne értem! Megtanultam megbocsájtani a megbocsájthatatlant és elfelejtettem amit más soha nem lenne képes! Segítettem a legrosszabb ellenségemen, de rajtam nem segített senki! Tanultam, és megbuktam, felálltam aztán újra földre rogytam! Éltem az életem, máskor temettem a lényem! Mégis itt vagyok! Készen arra, hogy megmutassam az élet lehet bármily kemény, igen is érdemes végigcsinálni!