Emo Idézetek
~Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.
~Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
~Csak esik és esik. Amióta elmentél nem kelt fel a nap.
~Hiába ültetünk sírodra virágot, eltemettünk ide egy egész világot.
~Fáj
az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak,
és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom
szeretni.
~Én
nem tudom, mi ez de jó nagyon, fájása édes, had fájjon hagyom, ha
balgaság ha tévedés, legyen, ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
~Azzal, hogy szeretünk valakit a kezébe adjuk a lehetőséget, hogy fájdalmat okozzon nekünk!
átnézni , lenézni , felnézni , érezni ,
becsülni , imádni , szeretni , tartani ,
áldani , remélni , gyűlölni , túlélni' <3
„Valamikor alkonyatkor te is fogsz majd sírni!
Kisétálsz a temetőbe síromat megnézni!
Sírom fölött az őszi szél panaszosan zengi:
’Itt nyugszik ki veled, boldog akart lenni’ „
"Nekem más a véleményem, nekem, nem kell érdemérem, ami a szívemen a számon, teljes függetlenség az álmom..."
"Vérfoltok, melyek karomról folynak,
Könnycseppek, melyek arcomról gurulnak,
Pengék, melyeknek élén fénylik a vérem,
Hisz idáig süllyedtem, hogy magamat sértem... "
"Sikoltanék, de nincs hozzá erőm,
Küzdenék, de elfogyott levegőm.
Magam vagyok, nem segít senki,
Hiába minden, el fogok veszni. "
"Egyedül vagyok, körülvesz a semmi,
Üres minden, fáj itt lenni.
Magamra maradtam, üvölt a csend,
Mélyre süllyedtem, félek itt lent. "
„Minek emésztesz szerelem?
Mikor tudod nincs remény!
Akit én szeretek már mást szeret
S nem lehet az enyém...”
”Egy könnycsepp gördül le arcomon
Mond miért tetted ezt velem?
Egy lány sír a szobában...
Hát ez lenne a szerelem?”
„Mint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől.”
Kisétálsz a temetőbe síromat megnézni!
Sírom fölött az őszi szél panaszosan zengi:
’Itt nyugszik ki veled, boldog akart lenni’ „
„Mint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől.”
"Te vagy az első kinek hinni tudtam
Te vagy az első kinek nem hazudtam
Te vagy az első kit szívből szeretek
Te vagy az első kit soha nem feledek "
Mégis egyedül vívtam meg a harcot
Egyedül sírtam minden éjszakán
Egyedül álltam az esőbe könnyekbe burkolózva
Egyedül sétáltam villámok közt álarc mögé bújva
Egyedül néztem a csillagokat szebb életre várva
Egyedül ültem egy sziklán magamba roskadva
Egyedül kiállatottam az úrnak: Miért hagyott magamra?!
Egyedül mentem a fájdalmas úton válasz után sóvárogva
Egyedül jöttem rá, kinek fontos vagyok sosem hagy magamra
Most mégis egyedül ülök a szobámban, ezt a verset írva. "
"Egy tárgy, mi valaki kezében a halál,
Egy tárgy, mi valaki kezében egy vágy.
Egy eszköz, mi a halálhoz vezethet,
Egy eszköz, mi vérző sebet ejthet..."