Versek

Emo Versek

Szerelemsziget

Nem a siker, nem a pénz
nem a hit és nem az ész
Sem a kölcsönkapott szépség
sem a testi-lelki épség

Sem a havas csúcsokat
meghódító ember
sem a testet ölelő
simogató tenger

Sem a szabadság-illatú
hívogató liget
…csak hajótörött szív
csak szerelemsziget… 

Csupa szerelem...

„Csupa szerelem az életünk,
Élünk, remélünk, szeretünk, s feledünk.
Minden szerelem egy újabb remény,
Egy lehetőség arra, hogy boldog legyél.
Ha úgy érzed,
Az egész világ összefogott ellened,
Egy Társra van szükséged,
Egy Társra, ki nagyon szeret Téged!
Kinek elmondhatod, mi nyomja a szíved,
Bármit mondasz, Ő mindig megért Téged.
S ha a fájdalomtól elered a könnyed,
Egy forró csókkal engesztel ki Téged!

Nincs ennél szebb dolog a világon,
A szerelem egy fényes csillag a hétköznapokban.
Egy csillag mely annyira fényes,
Hogy elvakít mindenkit, de ugyanakkor nagyon kényes.

Vigyázz e kincsre, nagyon vigyázz,
S ezzel a tűzzel sohase játssz.
Csak merülj bele szép szeme világába,
S ajkad forrjon bele szerelmed ajkába!"

Őszinte szerelem...

"Szeretem, mikor hozzád bújhatok,
Szeretem, mikor ajkadra csókot adhatok,
Szeretem, ha melletted fekhetek,
Szeretem, ha kezemet kezedbe tehetem,
Szeretem, mikor édesen nézel rám,
Szeretem, mikor azt mondod: "Szeretlek cicám!"
Szeretem minden egyes porcikád,
Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged és senki mást!"


Szív, seb, ész



Szívem érted dobog
Nem hallod?
Össze-vissza kalapál,
Mert rád nem talál…
Seb!- szívemen tátong,
S könnyek tengerében
Fürdik két szemem.
Súlyosan megsebeztél.
Ilyenkor mit ér az ész?
Már szinte azt is elvesztettem.
Elcsábítottál és én beléd szerettem,
De te csak játszottál velem.
Én végig őszinte voltam,
De nem gondoltam,
hogy ez az ára
a boldogtalanságnak.

Ha jön a Halál

Egy nap eljön érted a Halál,
Magával visz, de te maradnál.
Nem jött el az idő - mondod neki,
De ez őt már nem érdekli.

Milyen volt életed? Jó vagy rossz,
Milyen lapot osztott a sors?
Mennyi bűnöd volt? Sok vagy kevés,
Milyen voltál? Ki másokat megért?

Vagy kevély voltál, és gonosz,
Ki másoknak csak fájdalmat okoz?
Ha sokat vétettél mások ellen,
Feloldozást nehezen nyerhetsz.

De ha másokért sokat tettél,
Boldog voltál, és nevethettél,
Feljuthatsz a Mennyországba,
Számíthatsz a Glóriára.

Lelkeddel nem bír a Halál,
Testedre bűzös rothadás vár,
Lassan elporlad a föld mélyén,
Míg lelked ül az égbolt szélén.

Ne Sírj!

Legyen színed az ártatlan fehér,
A tüzes vörös, vagy a hideg kék,
De a feketét ne válaszd!
Az az enyém,

Legyen álmod a felhőkkel szállni,
Lobogó lángokkal táncot járni,
De az éjszakáról ne álmodj!
Az az enyém.

Válassz vidám dalt, s táncolj,
Felejtsd el minden bánatod,
A sírás nem a Te reszortod...
Az az enyém...


Zokog a lelkem

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohasem leltem,
Zokog, a lelkem
Keresek valakit s nem, tudom ki az?
A percek robognak, tűnik, a tavasz
S nem tudom, ki az?
Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.
Könnyeim csorognak, majd ki apadnak,
Vágyak magukkal messzebb ragadnak,
Majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmit se látok
Akkor megállok.
Tovább nem vágyom arra az egyre.
A végtelenbe

Hisz tudod csak Te vagy nekem!
Immár megint találkoztunk,
Huncuton rám néztél
és mosolyogtál
Ráadásul nem is egyszer, hanem többször
S ugyan ezt tettem én is
Miközben barátom ki azt
hiszi, szeretem mellettem
ült, s ölelgetett.
De nem érdekelt
Csak Te voltál nekem
és tekinteted,mivel csábítod, a nőket
Nem bírok neked ellenállni
ezt sosem tagadtam
De hisz Te is tudod,
Ahogy Rád nézek,
ahogy beszélek veled,
ahogy csókollak
S miattad hagyom el
azt, aki szeret.
De mivel nem szeretem
ezért nem is érdekel

Miért?

Megölöm, magam
nem bírom a bezártságot,
hogy nem érezhetlek,
nem csókolhatlak.

Miért kell, ezt megélnem
Nem lenne, egyszerűbb
Ha nem lennék?

De nem teszem meg,
lesz bennem annyi büszkeség,
hogy végigcsináljam
S egyszer úgyis az enyém leszel!


NEM ÉRDEKEL!!

Egyedül mész az úton, téged senki nem kísér.
Eltűnődsz néha rajta, hogy a szíved mennyit ér.
Miért nem vár senki rád, amikor megérkezel,
Feloldozást sem adnak néked, ha néha vétkezel.
Ha nincs jó barát, ki az út porából felemel,
Üvöltsd bátran a szélbe: Nem érdekel!

Belépsz az ajtón, és csak csend és sötét vár.
Az előszobában az óra már régóta nem jár.
Ha nincs senki, kivel megosztanád az ágyad,
Könnyekbe fúlva csillapodik le a vágyad.
Harmatos hajnalon egyedül ébredsz fel,
Sóhajtsd a csöndbe: nem érdekel!

Napok, évek szállnak tova, látszólag céltalan,
Gyakorta érzed úgy, hogy küzdelmed hasztalan
De ne add fel soha, a jövő sok szépet tartogat,
Büszkén emeld fel az égre szél cserzett arcodat.
S ha kétellyel kufárkodó bús dalt énekel,
Nevetve mondjad néki: nem érdekel!

A NÉVTELEN ANGYAL

Merengve állt az ablak előtt és nézte
Ahogy a városa sokszínű életét élte.
Gyönyörrel telt be ott az egész lénye
Arcán megcsillant a könnycsepp fénye.

A Névtelen Angyal eljött az emberért
E munkájáért hálát cserébe nem kért.
Mint gyermekét szerette őket titkon
Úgy érezte, köztük van csak itthon.

De elárulták. Nem kértek a törődésből
Míg végül ki sem látszottak az öldöklésből.
A gyűlöletből, amit magukból öklendeztek
Építettek új világot. Ennek örvendeztek.

Mikor a fájdalomtól üvölteni volna, jó
Nem hallatszik fel sehol egy tiszta szó.
Bűzös gondolatok terjednek, a térben
Testek fetrengenek odalenn a vérben.

Hallgasd, csak a sötétség hívószavát
Dúdold velük a Bukott Angyal dalát.
A kárhozatban megüdvözül, a lelked
Nem kell más, mint igével betelned.

Örök forróságban hamuvá ég a remény
Rájön majd, ez nem egy szerelmes regény.
Megfizet majd minden boldog percért
Minden morzsáért, mi farzsebében elfért.

Egy mosolyért, amit máig őrzött féltve
Az ember ezer kínnal fizet most meg érte.
Így kellett, hogy legyen, mert így volt írva
Hiába borult megtörve két kezébe sírva.

ÉLETEK

Életek. Megannyi összetört tükör
A mozdulat megakad, bezárul a kör
Darabokban hever, s célját elérte
Végtelen magány jár érte cserébe
Sorsokat fosztogató lélekkufárok
Jöttükre most nem hiába várok
Szerteheverő életmorzsákat szedik
Üres szemgödörrel a jövőt kémlelik
Fénylő darabkákon könnycseppek
Egy szomorú élet részei lehettek
Aszott, csontos kéz nyúl le értük
Gazdája nevét mindannyian féltük
Halál. – e képen illetik a körön túl
Neve említése csupán élő lelket dúl
De itt, a másik oldalon Ő pásztor
Körbejárja a mezőt jó néhányszor
S összeszedi a széthullott élteket
Gondosan összeilleszti a részeket
Gyakorta így nézem munkája közt
Elrévedek abban, ki honnan jött
Hogy miért nem sikerült nekik

Mi itt csupán néhány órába telik

Összerakni életüket, élni boldogan

Azt könnyezni csak, ha új élet fogan

×Elegem van..×
Elegem van az életből, nem akarok élni,
Nem akarok szenvedni, se többet félni.
Nem akarok érezni már se jót, se rosszat,
Nem akartam rövid életet, se hosszat.
El akarok menni innen, el jó messzire,
Emberek nélkül akarok lenni, nem gondolva semmire.
Felejteni akarok, nyugalomban, csöndben,
Erdőben sétálni a sötétben és ködben.
Nem akarok vitát, sem szidást hallani,
Nem fogok többet senkit se zavarni.
Nem akarok bánatot, nem akarok érzést,
A szívem nem bír már el több vérzést.
Vérezni lehet, míg az embernek van vére,
De nekem már nincs, eldobom végre.
Utálom a világot, zord környezet,
Sötét, borús, borzalmas övezet.
Nem találok örömöt itt, se boldogságot,
Csak megvetést, bánatot, hazugságot.
Vidám szeretnék lenni, mégsem tudok,
Ezért feladom, és a Halál felé futok.
Gyenge vagyok és gyáva, nem tagadom,
De nem látok semmi okot, amiért itt kéne maradnom.
Nem tudom, mit érez más, csak azt, amit én,
Nem lehetek többé boldog, ez már tény.
Melankolikus mondanivalóm csak egy szó: Halál,
Egy lány, aki nem keresi a boldogságot, mert sosem talál.